A fenti, arányaiban pontos ábra árulja el a legtöbbet a "hagyományos" PAL, NTSC SD (Standard Definition) és a HD (High Definition - nagyfelbontású) videó lényegéről:

a HD (1080 formátum) képterülete 5-szor nagyobb az PAL felbontású videó képterületénél és 6-szor nagyobb az NTSC-jénél. Ilyen mértékű felbontásnövekedéssel nem lehet vitatkozni: ha egy nagyméretű HD kijelzőn elfogulatlanul nézzük egy olcsó HDV kamera és a nagyságrenddel drágább broadcast SD kamera képét, az eredmény szinte megalázó a broadcast kamerára nézve. Persze ettől még az előbbi HDV kamera sok területen nem válthatja ki méregdrága nagytestvérét, de a HDV felhasználó számára mindenképpen megnyugtató érzés...

A nagyméretű modern (SD) televíziókban alkalmazott legkülönfélébb bonyolult és drága képjavító eljárások csak foltozgatások egy menthetetlen öreg edényen, a hagyományos SD televízió szabványán. Ugyanez igaz az SD felvételi rendszerre is: a több mint 50 éves korlátok végzetesen behatárolják a kamerák által elérhető képminőséget.

Ha videofelvételeit nemcsak 1-2 évre szeretné megőrizni és megelégelte a képminőséggel kapcsolatos állandó problémákat, ideje áttérjen legalább a felvételezés szintjén a HD/HDV formátumra. Bár a tényleges HD felbontásra képes megjelenítők egyelőre drágák (bár korántsem elérhetetlenek), mégis érdemes szem előtt tartani, hogy a HD/HDV felvételekből megfelelő szűrőkkel, élesítéssel ellátott (SD) DVD-Video illetve MPEG2 file-ok jobb minőségűek lehetnek, mint az egyéb SD forrásból hasonló paraméterekkel (CBR-, VBR tömörítés, bitráta stb) készülteké. Ez tehát a pillanatnyi előnye a HD/HDV felvételezésnek, de talán ennél sokkal fontosabb, hogy megmarad a nagyfelbontású master anyag, amely az egészen közeli jövőben, az olcsó HD megjelenítők és lejátszók korában, pótolhatatlan és elérhetetlen lesz a most SD-ben forgatók számára.